BambiDevNullZoo in the city – Belvárosi állatkert

Ma reggel korán keltünk és taxival mentünk a 11.kerületbe 10 órára az ELTE Etológiai Tanszékére.
A taxisnak is beagle kutyája volt, így egész úton dicsfényben sütkérezett a szépséges Dr. Genya és a taxis még azt is hagyta neki, hogy felmásszon és kilógassa a fejét az ablakon.
Pannigyerek amúgy annyira elbűvölte a taxist, hogy az visszafelé meg is várt bennünket.

9.45re értünk a tanszékre, ahol már várt bennünket Szabó Dóri.

Először elmagyarazázta a kísérlet lényegét, ahol a kutyák logikai képességeit vizsgálják.
Aztán Panni kapott 5 percet, hogy felfedezze a laboratóriumot.
A laborban minden szögben kamerák álltak készenlétben és a székemen kívül még Dóri és egy kék paraván állt a helyiségben.
Pannesz kb. 2 perc alatt lecsekkolta a berendezést és az új szagokat, utána pedig várva a jutalomfalatot elkezdte produkálni magát.
Először leült, aztán lefeküdt, majd pörgött egyet, aztán elkezdte macerálni a kék paravált, hátha azzal kell valamit csinálni, hogy jutalomfalatot kapjon.
A következő kör már élesbe ment.
Bent volt egy kb. 60cmx30cm-s műanyagdoboz, aminek a 4 szélső oldalán, oldalanként 2 fiók volt.
Eleinte egy-egy jutalomfalatot raktak a doboz tetejére, amit Panni gyorsan megtalált.
A következő résznél elénk rakták a paravánt, feltöltötték a dobozt jutalomfalatokkal, majd elvették a paravánt és megmutatták, hogy minden 2. rekeszben kaja van(közben mindegyikben volt).
Ez után azt vizsgálták, hogy 60mp alatt hány fiókot és milyen irányból húz ki a kutya.
Ezt a kísérletet 3×3 körben megcsinálták.
Panninak már elsőre is nagyon tetszett a móka.
Először csak a rekeszek felét, majd később az összes rekeszt leürítette.
Az utolsó körökben a kutya a szintidő fele alatt az összes rekeszt leürítette és kiráncigálta a helyéről.

Hiába, eddig is tudtuk, hogy Panni meglehetősen okos kutya.
Dr. Genya…a mi Dr. Genyánk.
Büszke vagyok rá!

Őkelme úgy elfáradt a nagy kajakeresésben, hogy a hazafelé utat végigaludta a taxiban.
Jó móka volt a mai, megyünk máskor is.

Legnagyobb örömömre ismét hazajött Pannácskám Genfből és ismét meglepett egy finomsággal:

Finom, kékpenészes, lágy sajtot hozott nekem Franciaországból…komoly zárófóliás tasakban engedték át a reptéren.
Ha Pannám nem rakta volna ilyen zacsiba, akkor tuti, hogy élőállat-behozatali engedély kellett volna a sajtra.
Nagyon finom!

Köszönöm Pannácskám!

Pannám, amúgy pont időben jött, így tudott vinni kóstolót az idei csípőspaprikakrémemből és mivel jó idő volt, így este sütöttünk is a grillen egy kis tarját és csirkecombot, amíg Johans fent nyomult raidben a guildtársakkal.
Amíg sült, addig ücsörögtünk a virágzó kertben, kajszibarackleves pezsgőt ittunk és a régi időkről nosztalgiáztunk.

Pannácskámnak mindig örülök.
Gyere máskor is!

A fajgyűlölet nem szép dolog.
Mesébe illő elképzeléseim vannak arról, hogy milyen lenne az emberi társadalom, ha mind 1 rovarállamban élnénk és működnénk együtt, akár a termeszek.

De az emberek agya bonyolultabb, mint a hangyáké, az ösztöneink pedig fejletlenebbek.
Így ilyesmire esély sincs, legalábbis az elkövetkezendő 500 évben biztosan nem.

Így egyelőre a fajgyűlölet igenis létezik.

Vannak emberek, aki rózsaszín napszemüveget vesznek fel és megpróbálnak a legideálisabb hozzáállással “tudomást sem venni” az egész témáról.
És mindig ők szívják meg a legjobban.

Azt hiszem, hogy én is ebbe a kategóriába tartozom.
Nem először jutok arra az álláspontra, hogy a “Leszarom tabletta” és a rózsaszín napszemüveg semmit sem ér.

A kirekesztés védekezés valami ellen, amiről bár kénytelenek vagyunk tudomást venni, de tapasztalni mégsem szeretnénk.

Íme egy kis békítő SKA, nem csak azért, mert Marci unokabratyóm szaxofonozik benne, hanem mert ez ugrott be a témáról:

Panni kutyám holnap(illetve ma) egyetemre megy!

Bizony, behívták 10 órára az ELTE Etológiai tanszékére egy kutatáshoz.
Nina Ottosson játékokkal kell majd Pannigyereknek játszania, miközben vizsgálják a kutya logikai képességeit.
Több info ezekről: http://www.nina-ottosson.com/PRODUCTS.htm

Kíváncsi vagyok, hogy mit hoz össze az én szuperokos szépségem.

Ilyet minden évben csinálok és minden évben hozzáteszek, elveszek valamit belőle.
Ez nem olyan, mint Pannácskám finom ajvárja, amit képes volt Genfből idáig cipelni a kedvemért.
Ez inkább egy ételízesítő gulyásokba, pörköltekbe, vagy bármibe amibe jól illik a pirospaprika és a csípős íz.

Hozzávalók:
- 1-1.5 kg kápia paprika(hosszú, piros, nem csípős)
- 2 marék chilipaprika(házi termés)
- 4 szem apró, de kemény, édes paradicsom
- 4 gerezd fokhagyma
- zöldfűszerek vegyesen(bazsalikom, kevés rozmaring, kakukkfű, borsfű és kevés oregánó)
- só (kb. fél kg)
- Na-benzoát

A paprikákat és a paradicsomokat 2×2 cm-s darabokra vágtam, majd alaposan besóztam és innentől kezdve kb. 2 órán keresztül a levét leöntögettem és újrasóztam. Amikor már nem dobott sok levet, akkor hozzádaraboltam a fokhagymát és a zöldfűszereket.
Akkor így nézett ki:

Ez után botmixerrel durvára daráltam, majd betöltöttem a turmixgépbe….azt hiszem, hogy az utóbbival sikerült leégetnem a kedvenc turmixom.

A végeredményt elvileg nem kéne tartósítani a sok só miatt, de én azért raktam bele egy kávéskanál Na-benzoátot, majd üvegekbe raktam.

…szóval az 5let úgy jött, hogy már egy ideje rendelem Johansnak a Gastroyal szénhidrátszegény étrendjét.
Aztán amikor egy nap rájöttem, hogy a kisszoknyámon egy fodorral kevesebb van, mint amennyinek illene lenni…:)….és a fürdőszobai mérleg 57 helyett 61 kg-t mutat…akkor rendeltem magamnak fogykókúrás kaját….mégpedig a legdurvábbat a “Pürékúrát”. Legalábbis én így neveztem el.

Nem hangzik olyan nagyon rosszul….és úgyis csak 3 napig ehetem, mert a Gastroyal ezen a héten valami konyhafelújítást csinált, így csak szerdáig szállítottak ki.

Kb. így néz ki az étrend:
- Hétfő:
Ebéd: Vegetáriánus rakott kel
Hát ez a kaja kéx átverés volt, ugyanis nem volt benne vegetáriánus, csak husi helyett lencse.
Snack: Karottás gomba pirított szojacsírával
Én inkább megmelegítettem, mert úgy festett, mint egy apródarabos párolt zöldségköret és a vörösbundás partyanimal keveréke.
Vacsora: Lúgosító cseresznyekrémleves
Hoppácska ez a kaja elgé furcsa volt….sosem láttam még ZÖLD színű gyümölcslevest…amiben ALGA van.


Másnap reggeli: Lúgosító epres gyümölcsvelő
Vége valami ami ízlett is…bár ebben is volt alga, mégis inkább egy savanyú lekvárfélére emlékeztetett.

-Kedd:
Ebéd: Csípős szojácsírás babkrém
Ami olyan csípős volt, hogy nem tudom más hogyan eszi meg kenyér, vagy pirítós nélkül…:)
Snack: Lenmagolajos párolt karfiol
Vacsora: Lúgosító erdei gyümölcsleves
Másnap reggeli: Lúgosító almás-meggyes gyümölcsvelő

-Szerda:
Ebéd: Mustármagos, brokkolis lencsekrém
Snack: Majorannás párolt zöldbab
Vacsora: Lúgosító fahéjas meggyleves
Másnap reggeli: Lúgosító zöldalmás gyümölcsvelő

Sajna csak a megrendelés után vettem észre, hogy ez bizony nagyon VEGÁS étrend.
Már az első nap után hihetetlenül hiányzott a husi, így valahogy hajnalban sikerült bevágnom egy marék szalámit egy kis márványsajttal.
A második napot fogcsikorgatva kihúztam….viszont a 3.napon már tudtam, hogy nem fog menni.
Csütörtökre pedig úgy elkapott a ragadozás, hogy Johanssal a kedvenc Gyorskocsi utcai Kolbászdában kötöttünk ki csülközni…és megünnepelni a 9 hónapos fennállásunkat.

Motorozni veszélyes.

Volt mostanság több veszteség is…és most nem a saját motoromon okozott törési(inkább “szájraesési”) károkat említem, mint hogy pl. az új kézvédőmnek a felszereléstől számított 3 napon belül rendkívül nagy hasznát láttam egy kisperecnél. (Az esetet nem kommentálnám, mert hosszú fejtegetsébe bonyolódnék csak a belvárosi forgalomban részvevő emberek vezetési stílusáról, tudásáról vagy csak úgy a személyiségéről. Nem mellesleg Édesanyát sem akarom halálra rémíteni.)

Megfigyeltem:
- ha az ember sokat motorozik, akkor előbb utóbb elkerülhetetlen, hogy motoros barátai legyenek…még ha nem is az a barátkozós tipus
- ha motorosok a barátok, akkor sűrűbben hall az ember balesetekről és szerencsétlen halálesetekről
- és egyébként is azt mondják, hogy 2 féle motoros van: Aki már esett és aki még csak most fog esni.

Hát 2 rossz hír is volt mostanság.

Jeges hívta fel a figyelmemet arra, hogy egy régi motoros ismerős(nem barát….annnyira nem ismertük egymást) hirtelen meghalt. Egyből a motorra gondoltam. Ő volt a Nyugati téri motoros falkában az egyik fxszagyerek…Twister.
Gyanum alaptalannak bizonyult…szegény Twister a rák vitte el, oly hirtelen.
Isten nyugosztalja!
Nem ismertem, bár jópár motorostúrán voltunk együtt. A nevét tudtam, meg ismertem a sárga-fekete Hondát.
Tudtam, hogy egy álllat(kitüntető 3db L-betűvel) és hogy helyén vannak az ösztönei…mert lehet, hogy éppen a társát nem találta, de akkor is mindig csinos alig 18 éves csajszinak csapta a szelet…többniyre sikerrel.
Isten veled Twister!
Én a halál előtti életben hiszek, de lehet hogy Te hittél a halál utániban is…ha így van, akkor remélem, hogy már a csodás kilátást, a jó tapadást és a szikrázó napsütést élvezed valami fergetegesen jó motoron száguldva valahol. Minden jót Twister!
Így emlékezem Rád:

A másik hírt hagytam utoljára. Bár az előzőnél vidámabb téma.
Nyilvánvalóan azért, mert nehezebben érint.
Nem írom le konkrétan kiről van szó, mert még mindig többen olvassák a blogom, mint ahány olvasót én szeretnék….és nem szeretnék mindenféle szóbeszédeket.

A srác több éve kedves jóbarátom.
Ő is motoros, bár nem a belvárosi bokorugró kategóriában nyomja.
Kb. 1 hónapja rommátörte magát.
Egy rossz kanyar és máig nem tudni ki volt a hibás, ő vagy az autós.
Az autó leszakította róla a bőrruhát, felszakította a lábát. Eltörött egy nyakcsigolyája, az alkarjában mind2 csont eltört és elszakadtak az idegek a bal kezében.

Most láttam először a baleset óta.
Annyiszor gondoltam rá….és mégsem hívtam fel.
Minap pont Jegessel és a kutyákkal ücsörögtünk a népszigeti Partizánban, sültkrumplit nassoltunk ajvárral a sör mellé, amikor eszembe villant mi lehet vele.
Gyors telefon és kiderült.
Azóta is mardos a lelkiismeret, mert annyiszor gondoltam rá az utóbbi időben, de nem hívtam.
Nem hívtam akkor se….amikor egy hétig az intenzíven volt, pedig a fejemben járt.

Most talákoztunk.
Nekem nem volt könnyű, de bizonyára neki sem.
Nem tudtam a telefonban jobban rákérdezni az állapotára, így Stephen Hawking-ra próbáltam felkészülni.
Eszembe jutott, amikor Szabit ápoltam a motorosbalesete után 4 napig, amikor mérgében hazajött arra a 4 napra a műtétig 4 darabba törött kulccsonttal a kórházból.
Hát most ő sem volt jól, 1 hónappal a baleset után.
A bokája akár egy cipó, a térde összevarrva, bekötve, a karja pedig összevarrva, felkötve.
Megszakadt a szívem.

Annyira rossz volt őt így látni.

Szeretnék segíteni.
Ha minden igaz, akkkor a jövőhónap elején műtik Szegeden.
Azt hiszem, hogy itt az ideje Anyuékat meglátogatni lassan.

Johanst meg igyekszem lebeszélni a motorvásárlásról.
Egy bolond elég a családban.

Ez jutott eszembe…
“Tehát vigyázzanak az úton,
Akik indulnak haza,
Inkább délre kéne menni,
Ott semmi nem annyira kemény.

Akik élnek, azok délnek mennek,
Akik haldokolnak, északnak…”

Amúgy meg csak úgy ez, mert tudom, hogy neki ez a kedvence:

” Hold your head up high
Raise your fist up in the air
Play metal louder than hell
Louder than hell

They can’t stop us
Let ‘em try
For heavy metal
We would die!!”

Szomorú poén az egészben, hogy mi tényleg élünk halunk a kemény vasakért.

Tegnap voltunk nyomkeresni megint.
Későn mentünk és már meleg volt megint, így nem mertem öreg szagnyomot hagyni a kutyának, ezért rábeszéltem Johanst és Fülibárót(baronesst), hogy jöjjenek velünk.
A helyválasztás nem volt túl szerencsés. A meleg miatt nem akartam messzebb menni, így maradt a Vízmű melletti Duna-part, ahova viszont 2 nap alatt kikúszott a Duna. Egészen pontosan 1db ösvény volt járható az erdőben, így nem maradt sok választásom ott csináltam a következő nehezített nyomot.
Íme:

Most már szinte csak a szimatkatlan elején és a nyom végén voltak falatok. Menet közben azt hiszem 9 falatot raktam le, némelyiket egyesével, a többit párban(2 egymáshoz közeli lábnyomban).
Megint póráz nélkül mentünk, de most már a kis hámja mellé becsomagolok majd még egy pórázt.

Panni nagyon ügyesen ment végig a nyomon. Azt hiszem, hogy ezek játékosan könnyű feladatok a kutyának.
Tök vicces, mert a 3.alkalom után, amikor szabadon lett engedve ő és Füli is, akkor utána elszaladtak, elvitte Panni Fülest a nyom elejére, megmutatta, hogy mit talált ott és végigszaladtak rajta mindketten. Édeseim!
A 4. után már komolyabban rá kellett szólni Pannira, hogy ne vigye be Fülest ismét az erdőbe a felfedezetett nyomot végigjárni.

Ezt a videót készítettem róla:

Nagyon csinos ebben a hámban.

Sokat olvasok mostanság.
Megkaptam Johanstól a Twilight saga kultusz 20cm magas tornyát(4kötet).

A filmeket láttam…a női tekintet rágógumija.
Romantikus szerelem(hol van ilyesn mostanság), sok-sok természet, szép izmos farkasok és romantikus testalkatú vámpírok.

Szóval most éppen napi 3 órában olvasok minimum.
Tucatregény strandra, de akkor is jó!

Most nem találtam a megfelelően összevágott képet róla, de Johans és Jeges véleménye a Twilight sagáról:
Vámpír-Buzi
Vámpír:

Buzi:

Mind1 nekem tetszik.
Holnap jön Teca az első részt megnézni.
Befogtlaltuk a mozit du. 4től.

A kezdeti sikereken felbuzdulva tovább folytattuk a nyomkeresős játékot Pannival.

Örömmel láttam, hogy már az első alkalom után felismerte a hámot, mint azt az eszközt, amit ha ráadok, akkor azzal legalizálom a kaja felkutatását és elfogyasztását a földről…ami ugye egyébként tabu.

A 2. alkalomra 4esben mentünk a Duna-partra.
Johans fogta a lányokat pórázon, hogy ne jöjjenek utánam, amíg megcsinálom a nyomot az ártéri erdőben.
A horgászoktól egy félreeső helyen sikerült egy partmenti ösvényt találnom, amin sikerült talajsérüléseket hagynom a lábammal. A nyom vége felé haladva konstatáltam, hogy egy piknikező, sütögető roma horda mellett lesz a nyom vége.
A jóemberek szokás szerint hülyének néztek a nyomfektetésnél, érdeklődtek is élénken. Aztán amikor elmagyaráztam, hogy miért csinálom és visszamentem Pannival, akkor annyira megtetszett nekik a kutya teljesítménye, hogy mindjárt megkínáltak szalonnazsíros csöpögtetős kenyérrel, sültszalonnával és kolbásszal. De jófejek!
Panni gyönyörűen végigment a nyomon, minden hiba nélkül.
Viszont én megint hibáztam, mert párhuzamos nyomot csináltam akaratlanul a kutyának, mert a nyom vége után(nem találván másik ösvényt) a nyom mellett jöttem vissza kb. fél méterrel. Ez azt eredményezte, hogy Panni néha fél méterre is eltávolodott a keresendő nyomtól.

A 3. alkalom is nagyon tanulságos volt.
Ma is Johanssal mentünk ki, délután fél 7 felé.
Most egy kicsit előbb találtam egy erdőbe vezető ösvényt, a fák közt még nedves volt a talaj, gondoltam ott könyebb lesz talajsérülést csinálni….de tévedtem.
Így a talajsérüléseket és ezzel együtt a jutalomfalatokat jelentősen megritkítottam. A szimatkatlanban kínkeservesen vágtam 3 mélyebb gödröt a sarkammal, de a többi helyen csak ott volt falat, ahol elég puha volt a föld ahhoz, hogy belevágjam a sarkam. Így a szimatkatlan után kb. 7-8 lépésenként volt 1-2 falat, a nyom végén természetesen extrajutalomfalat várta Pannit.
Panni amint rákerült a hám azonnal ráállt a keresésre, szinte a KERESD szót sem kellett kimondanom. Egyből leszögezte az orrát a földre, a farka ide-oda járt és lelkesen keresgélt a talajon. Pillanatokon belül és hiba nélkül szaladt végig a nyomon.

Megint elkövettem 1-2 hibát.
1. Megint nem találtam másik ösvényt, amin visszajöhettem volna…hacsak nem gázolok a Dunába, így tudatosan visszafelé fedőnyomot csináltam.
2. Csak 1 pórázt vittem, ami Fülin maradt, hogy ne jöjjön Panni és utánam, így Panni póráz nélkül csinálta végig a keresést.

Mostanában bőven elég a 2 kutyára 1 póráz(olyan training póráz, amit lehet úgy kapcsolni, hogy a 2 végén 2 kutya legyen). Nagyon szépen tudnak már pórázon sétálni és amint lehet úgyis szabadon engedem őket.
A pórázon követést azzal tökéletesítettük, hogy ha mégis elfeledkeznek az iramról, amit ugye én diktálok, akkor hirtelen kitoppantok azelé a kutya elé, amelyik rohanni kezdett. Ez mostanában használ. Nem szeretném rángatni a pórázt.
Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire nehéz a 2 kutyát egyszerre nevelni.
Jól megy a lábnál követés póráz nélkül is mindkettőjüknek.
Panni már a begale túrán is szépen prezentálta ezt. Fülessel egy kicsit rá kellett gyúrnunk, meg főleg az ugatóskutyás kerítések közömbösítésére, de azt hiszem, hogy vele is jó úton járunk.

Sokat csavargunk mostanában a lányokkal.
Most vettem csak észre, hogy Füles öregszik.
Mostanában elfárad a nagyobb séták végére.
Persze Pannit most sem lehet lelőni.
Ha hazaérünk alszik fél órát, aztán pörög tovább, mint egy ringlispiel.

Johans annyira nem élvezi a kötelező sétákat azt hiszem, de majd megszokja.
Mozogni muszáj!
Kicsit frusztrál, hogy nem tudom egykönnyen vele hagyni a lányokat pórázon, mert látványosan hülyét kapnak, ha látják, hogy elmegyek….főleg Panni produkálja ezt, Füli csendben gyötrődik.

Az is aggaszt, hogy Panni sokat kukázik mostanság.
Eddig csak akkor csinálta, ha Johans itthon volt én meg nem. Most már akkor is csinálja, amikor én itthon vagyok…szerintem így akarja magára vonni a figyelmet.
Fülikével meg az van, hogy mostanság már nem féltem annyira.
Hagyom, hogy ő maga rendezze a viszonyát más kutyákkal.
Ami nem biztos, hogy jó dolog, de eddig bejött. Sok-sok kutyával sikerült összebarátkoznia, nem összebalhéznia.
Viszont a kis fehér kutyák a kedvencei maradtak…ezeket szereti megfélemlíteni és esetenként megharapni…bár ezeket a pillanatokat sikerült eddig komoly baj nélkül megelőznöm. Csak az a baj, hogy látom, hogy Füles komolyan gondolja sűrűn.
Szerintem itt éli ki a frusztrációját, hogy a szomszéd tenyérbemászó kis havanyézbolonyéz szerencsétlenségét nem hagytam, hogy megtépje. Pedig már én is majdnem megtéptem a kutyát és a gazdáját is annyira tenyérbemászóak…igen Lizikéről és Lizikebácsiról van szó.
A kiskutya konkrétan idegbeteg, de a gazdáit elnézve ezen cseppet sem csodálkozom.